“Ez az én szerves részem, hogy foglalkozzak ezzel a színházzal”

 

2016. november 28-án láthatja majd először a nagyközönség a Zenthe Ferenc Színházban Valentyin Petrovics Katajev: A kör négyszögesítése című darabját Tarnóczi Jakab rendezésben, aki immáron harmadéves a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem rendezői szakán. Két évvel ezelőtt lehetőséget kapott Szophoklész Antigonéjának megrendezésére. Mostani darabjáról, elképzeléseiről és csapatáról beszélgettünk vele.

 

– Miről fog szólni majd a darab, mit láthatunk?

– A történet a Szovjetunió hajnalán játszódik a 20-as években. Két fiatal pár a főszereplő, illetve egy ötödik, külső személy, aki látja az ő életüket. Létezés egy közös élettérben. Nem is a történet a fontos, hogy honnan hová jutunk el, hiszen ez egy kabaréjelenetben is eljátszható volna, hanem azok a folyamatok érdekesek, amelyek ezekkel az emberekkel történnek mindeközben. Hogy az épülő rendszer ott van a háttérben, hogy mindig ott van a világon egy rendszer, ami az emberek életét valamilyen módon szabályozza. A kör négyszögesítése esetében konkrétan kommunista gondolkodásmódról, vagy eszmékről beszélhetünk. Az érzelmeket, az alapvető emberi szükségleteket, mint a szerelem, vagy az önálló döntési képesség próbálja valahogyan kordában tartani, és azt igyekszik négyszögesíteni.

– Miért pont ezt a darabot választottad és kikkel fogsz együtt dolgozni?

– Ez a darab a színház eddigi rövid életében többször is előkerült, mint vágy, hogy elkészüljön, így igazából ezt nem én választottam. Ezen esetben fontos volt, hogy a társulat frissüljön, együtt dolgozva azokkal, akik eddig is itt voltak. A színháznak fontos volt, hogy a fiatalok meg tudják mutatni magukat és egy nagyon fiatalos csapat jött össze. Mikecz Estilla, aki szintén városi ösztöndíjas – mint én – visszatér a társulathoz, mint színész. A kaposvári Színművészetin jövőre végző Krausz Gergő a másik ilyen szereplő. Új, fiatal arcok is megjelennek majd. A dramaturg Nagy Mihály, aki szintén a Színművészeti Egyetemen tanul, Dabóczi Noémi, mint díszlet- és jelmeztervező, aki idén végzett a Képzőművészeti Egyetemen, illetve Baksa Imre, aki szintén új tag, ő az a bizonyos ötödik szereplő. A jelenlegi társulatból is a fiatalabb generáció van megszólítva, így például K. Müller Zsófi és Borbíró András. Gyakorlatilag ez a csapat.

 

A kör négyszögesítése (próba) – Zenthe Ferenc Színház

Zenthe Ferenc Színház – Salgótarján 2015 http://www.zentheszinhaz.hu szervezes@zentheszinhaz.hu Tel.: +3632/310-503

 

– Salgótarjánt mondhatjuk egykori “szocialista városnak”. Kapcsolódik a darab Salgótarjánhoz?

– Nem kötődik jobban, mint máshová. Én örültem a darabnak, nagyon szeretem ezt a miliőt és a díszletben is meg fog jelenni. Salgótarján szocreál építészete ott lesz majd a színpadon is. A díszlettervezőmmel együtt inspirálónak tarjuk, hogy egy használhatatlan, élhetetlen teret alakítunk ki, ami a szocreál építészetre jellemző. Ez itt is körülvesz minket. Igaz ez a színház épületére is – folyamatos alakítások kellenek, hogy az ember színházként tudja használni. Ezzel együtt ott vannak a reprezentatív épületek, amiket nem lehet elfelejteni, a lépcsősorok, csarnokok és a mindenre alkalmatlan egyéb terek. Ezek nagyon izgalmasak vizuális szempontból. Így kötődik Salgótarjánhoz, egyébként nem. Ez az előadás nem a kommunizmusról fog szólni, hanem hogy bármilyen közegben, nehézségek közepette az emberi kapcsolatok mennyire fontosak. Mennyi mindent túlélhet az ember, mennyire kell odafigyelni és vigyázni. A szereplők nem jönnek rá csak a darab végén, hogy befolyásolva vannak az érzéseik. Nekik ez természetes és így élnek bele a világba. Azt gondolom az egy valós veszély, hogy ha nem vesszük észre, milyen manipulációknak vagyunk kitéve.

– Hogyan kerültél a képbe, mint rendező?

– Én úgy kerültem a képbe, hogy mielőtt a Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatója lettem, évekig itt voltam a színháznál. Rendeztem már egy előadást és az is biztos volt, hogy vissza fogok jönni. Folyamatos kapcsolatban vagyok a színház vezetőségével és sok színésszel – bár nem annyira, mint szeretném. Az emberi kapcsolatokat nehéz fenntartani az egyetem első éveiben, mert annyira intenzív, de mégis ez a kapcsolat megmaradt a társulattal. Most úgy gondolták, hogy itt az ideje a visszatérésemnek. Ez okoz némi nehézséget, mert ilyenkor az egyetem még nem nagyon “enged ki” embereket. Ez egy olyan ügy, illetve feladat, ami nekem nagyon fontos. Az, hogy itt jó színház legyen, hogy itt csináljunk valamit. Az osztályfőnökeim és az egyetem is úgy látja, nem szabad ennek gátat szabni, mert ez az én szerves részem, hogy foglalkozzak ezzel a színházzal.

 

 

Kiemelt fotó: Tarnóczi Jakab, a darab rendezője (3100.hu Fotó: Bolfert Richárd)