Egy híján száz

Salgótarján városközpontja (3100.hu Fotó: Komka Péter)

Egy vasárnap délután felmentem Salgóra a várba. Amikor onnan körülnéztem, kimondhatatlan örömömre messze északon, az ég peremén – és egészen tisztán – megláttam a Magas-Tátrát. /Az én Tátrámat, melynek akkor még nem, de azután 1926-ban valamennyi 129 csúcsát megmásztam./ Akkor határoztam el, hogy én – ha megválasztanak – itt maradok, tehát megpályázom az állást és időnként fel-feljövök ide a Salgóra, hogy itt további munkámhoz erőt meríthessek.

Dr. Förster Kálmán visszaemlékezése szerint így született meg az elhatározása arra, hogy megpályázza a várossá nyilvánítandó Salgótarján polgármesteri székét. Bár a lehetőséget – mint későbbi opciót – már akkor felvetették előtte, amikor itteni kiküldetéséről döntöttek, Förster abban reménykedett, hogy “a Felvidék még nem veszett el” és hazamehet majd Poprádra.

Az 1885-ben Szepesolasziban született Förster Kálmán ugyanis diplomája megszerzése után 1910-től Poprád városának polgármestere volt. A világháború lezárulta után azonban, mivel a csehszlovák államiság eszméjével nem tudott azonosulni és nem tette le az elvárt hivatali esküt az új kormányra, távoznia kellett szülőföldjéről. 1919 végétől 1921-ig Újpest helyettesítő polgármestere volt, majd megbízták őt Salgótarján várossá alakulásának előkészítésével. Munkájának elismerése is szerepet játszott abban, hogy végül – egyedüli pályázóként – ő lett Salgótarján első polgármestere (mely címet aztán 1922 és 1943 között megőrizte, feladatát pedig nagy szakmai sikerrel látta el).

Visszaemlékezéseiben Förster arról is ír, hogy honnan indult a várossá válás folyamata. Megfogalmazása szerint “a kutatások jelentékeny kőszénmennyiséget találtak, melynek feltárása, mint mindenütt, itt is az éhes tőke kezébe került”. A tőke pedig nem foglalkozott a falu jövőjével, az volt a fontos, hogy mit lehet innen elvinni.

Salgótarjánban állandóan letelepedni, itt házat építeni vagy venni, itt nem jutott eszébe azoknak, kik itt megtömték zsebeiket. Ezen a természettől megáldott szép helyen. Ezeknél a lokálpatriotizmus ismeretlen fogalom volt.

Emlékiratai szerint idővel azért mégiscsak egyre többen ráébredtek arra, hogy a fejlődés ezen útjára szükséges lépni. A feljegyzések szerint 1908. június 26-án délután három órakor Szilárdy Ödön földbirtokos indítványára határozták el többen, hogy mozgalmat indítanak az akkor még a Füleki járáshoz tartozó nagyközség várossá való átalakítására.

Ezen az értekezleten Frank Dezső pártoló beszéde után és Jónásch Antal indítványára előkészítő bizottság alakult, melynek tagjai voltak: Szilárdy Ödön, Gerő Nándor, Jónásch Antal, Frank Dezső, Tóth Gyula, Weinberger Soma és dr. Polacsek Ármin. A várossá alakulást megelőző időben a község bírói székében Tóth Gyula és Hricsovszky András váltották fel egymást. Mindketten ragaszkodtak a gondjaikra bízott községünkhöz. Tóth Gyula a városi szervezetben is mindvégig élénk és értékes tevékenységet fejtett ki, a kedves Hricsovszky András bácsi pedig nem sokkal élte túl Salgótarjánnak várossá avató alakulását.

A koronavírus-járványhelyzet miatt rendezvénytilalom van érvényben, ezért a Salgótarján várossá nyilvánításának évfordulója, valamint a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett díszünnepséget és kapcsolódó programokat a megszokott formában nem tarthatják meg – közölte rádiónkkal a megyeszékhely polgármesteri hivatala. A tájékoztatás szerint az önkormányzat által alapított kitüntető cím és díjak átadása ugyanakkor nem maradhat el, ez azonban ezúttal rendhagyó módon, nem közönség előtt fog megtörténni. A polgármesteri hivatal közlése szerint a díjátadást, valamint Fekete Zsolt polgármester évértékelő beszédét a Salgótarjáni Városi Televízió élőben közvetíti a József Attila Művelődési Központ színházterméből, szerdán 18 órától kezdődően.

Förster az általa vezetett átszervezésre – mely a fentebb ismertetett, első törekvésekkel szemben a várossá nyilvánítást közvetlen előzte meg – úgy emlékezik, hogy annak során összességében előzékenységgel és jóakarattal találkozott az elöljáróság, a vállalatvezetők, az iparosok és kereskedők köreiben; a legjelentősebb réteg, a munkásság képviselete akkoriban még jelentéktelen volt. Elkészítették a város szervezési szabályrendeletét, ennek kapcsán pedig a közvéleménnyel egyetértve a nagyközség szolgálatában álló öt jegyzőt és tanácsnokot a városi státuszban is megtartotta.

A várossá nyilvánításról szóló rendelet pontos dátuma nem ismert, azt viszont tudjuk, hogy a frissen hivatalba lépett Klebelsberg Kuno belügyminiszter 118,446/1921. számú döntésével engedte meg (sic!) “Salgótarján nagyközségnek rendezett tanácsú várossá átalakulását”. A döntést a Belügyi Közlöny 1922. január 8-i száma közölte.

1922. évi január 27-én minden különös külsőségek nélkül megszületett Salgótarján rendezett tanácsú város és ennek az ifjú városnak én lettem – egyhangúlag megválasztott – első polgármestere. Hogy mennyi és milyen munkát jelentett számomra a hihetetlenül elhanyagolt Salgótarjánnak valamennyire való rendbe hozása, azt csak az tudja kellőképpen méltányolni, aki Salgótarjánt 1922. előtt és 1943. után, vagyis 21 évi polgármesteri működésem elején és annak végén látta – emlékezik vissza dr. Förster Kálmán.

 

Cikkünk alapjául a Nógrádi Tudománytár sorozat 3. részeként 2012-ben; Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján város első polgármesterének visszaemlékezései címmel megjelent kötet szolgált / Kiemelt fotó: Salgótarján városközpontja (3100.hu Fotó: Komka Péter)