Csatlós Tamás: ez a hátrány nem ledolgozhatatlan

Szombaton 17 órától kezdődően a tóstrandi pályán fogadja az SBTC a Herold Trans Ménfőcsanak csapatát. Az SBTC a nógrádi első osztályt, a ménfőcsanakiak a győr-moson-soproni megyei élvonalt nyerték meg. A két csapat az NB III-ba kerülésért játszik, a párharc első meccsén 4-2-re nyertek a nyugat-magyarországiak. Csatlós Tamással, az SBTC vezetőedzőjével beszélgettünk a szombati visszavágó kapcsán.

4-2 oda. Most már több nap eltelt, leülepedett a meccs mindenkiben. Tanulságok?

Az ellenféltől azt kaptuk, amire számítottunk: előre egy nagyon jó focit játszanak, talán a védekezés a gyengébb pontjuk. Mi a védekezésre és az ebből indított kontrákra rendezkedtünk be. Először lábon megpattant labdából kaptunk gólt. Majd jött még kettő, de ezek sem kialakított helyzetekből, hanem beívelések után születtek, szintén szerencsétlen körülmények között. Fordulás után jött a mi gólunk is, amire vártunk és amiért a srácok sokat tettek, aztán egy egyéni hiba miatt megint közte három lett a különbség. A végén Híves találata nagyon kellett – az, hogy idegenben rúgtunk két gólt, biztató lehet a folytatásra nézve.

Bárhogyan is alakult, egy biztos: az akarattal nem volt gond.

Abban a két napban is nagyon lehetett érezni a játékosokon, hogy igen motiváltak és nagyon akarják a sikert. Ezzel a pályán sem volt semmi gond. A srácok akkor is mentek előre a második félidőben, amikor azért az ellenfélnek már akadtak problémái, egyértelműen jobb fizikai állapotban voltunk ekkorra. Fontos azonban megjegyezni, hogy amíg ők tudtak frissítési céllal cserélni, mi a sérülések miatt ezt nem tudtuk megtenni. Mind a három cserénket egy-egy sajnálatos sérülés miatt kellett kihasználni, így nem tudtam “belenyúlni” a mérkőzésbe. Mentünk előre, nekünk volt több helyzetünk.

Említetted a sérüléseket. Hogyan készülsz, ki lesz hadra fogható szombaton?

Czutor Vitonak egy orrtörése lett, neki egy speciális, személyre szabott védőmaszkot készíttettünk. Bízok benne, hogy ezzel ő tud majd játszani. Sajnos Sárközi Tamás régi sérülése kiújult, úgy tűnik, hogy ő nem fog tudni pályára lépni. Illés Edvin sem, neki az oldalszalagja sérült meg, amikor egy rossz mozdulatnál megtolták a térdét kifelé. Tarlósi Patrik és Szabó Gábor továbbra is “könnyített munkát” végeznek, azonban bízom benne, hogy ők hadra foghatóak lesznek. Az az igazság, hogy azért bajban vagyunk, mert kis túlzással a komplett középpálya “kidőlt a sorból”. Nagy fejtörést okoz, hogy milyen összeállításban állunk majd ki szombaton.

Nem a legjobb előjelek… Pedig ez a kétgólos hátrány tényleg ledolgozható.

Valóban nem állunk valami jól… De ezt a csapatot és ezeket a srácokat ismerve biztos vagyok benne, hogy aki pályára fog lépni, mindent meg fog tenni a győzelemért. Aztán majd meglátjuk persze, hogy ez mire lesz elég, de én úgy gondolom, hogy hazai pályán – ha idegenben tudtunk rúgni két gólt – ez a hátrány nem ledolgozhatatlan.

Lesz segítségetek, hiszen úgy tűnik jócskán lesznek majd a lelátókon, intenzíven forog a városi szóbeszédben a csapat és a visszavágó.

Ahová megyünk a városban tényleg erről beszélnek. Idegenben is úgy éreztük, mintha hazai pályán játszottunk volna, rengetegen elkísértek minket, ami nagy segítség volt. De van ennek egy másik aspektusa is: elkísértek oda minket kisgyerekek, fiatalok is. Félreértés ne essék, nagyon fontos a felnőtt csapat szereplése és az, hogy melyik osztályban is szerepelünk. De nagyon fontosak ezek a meccsek abból a szempontból is, hogy ezek a gyerekek, akik az utánpótlásunkat képezik, tényleg sokat meríthetnek ebből az élményből. Már csak ezért is meg kell tennünk mindent, amit lehet… Azzal kapcsolatban pedig nincs kétség bennem, hogy a szurkolók olyan hangulatot fognak teremteni, amire már nagyon régen volt példa Salgótarjánban.