Civil összefogással készült emlékbányát avattak Baglyasalján

Új emlékhellyel bővült a Salgótarjáni Szoborpark. A bányász múltnak állítottak emléket azzal, hogy civil összefogással látogathatóvá tették a Sára Lejtősakna bejáratát Baglyasalján.

A 68. Bányásznap szeptember 15-ei, baglyasaljai eseménye a Bánya- Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete Salgótarjáni Bányász Nyugdíjas Alapszervezete valamint a településrész társadalmi és civil szervezetei előkészítésében zajlott a Salgótarjáni Bányász Kohász Dalkör és Mocsári Zoltán művész közreműködésével. Az események a városrész temetőjében kezdődtek, ahol koszorúzással és gyertyagyújtással tisztelegtek a bányász hősi halottak sírjánál, ezután a Targos István emlékművét koszorúzták meg.

A szoborparkban kialakított bányász emlékmű felavatásán Fekete Zsolt polgármester ünnepi beszédében emlékeztetett rá: tizenhét évvel ezelőtt a szoborpark kialakítását is a Baglyasalja Barátainak Körén belül működő, Településünk Hagyományőrző Asztaltársaságának elnöke, akkori önkormányzati képviselő, Cserháti József kezdeményezte. A széleskörű összefogással és társadalmi munkával mostanra elkészült emlékbánya felállítását az önkormányzat örömmel támogatta – emelte ki Salgótarján polgármestere. Az emlékhelyet ezután Zahar Béla püspöki tanácsos, esperes, plébános szentelte meg.

A bányászmúltat is felelevenítette beszédében Cserháti József aranyokleveles bányamérnök, az emlékhely tervezője és adományozója, aki a baglyasaljai baráti kör és a hagyományőrző asztaltársaság nevében köszöntötte a megjelenteket. Miért legyünk büszkék a bányászok közösségére? – tette fel a kérdést, s így fejtette ki a választ: a magyar bányászat történelme egyidős a honfoglalással. Évszázadokon keresztül az ásványi anyagok kiaknázása és hasznosítása volt a technikai és társadalmi fejlődés hordozója – hangsúlyozta, majd a baglyasaljai bányászati múltat idézte fel.

Mint elmondta, Baglyasalján a bányászatot kispénzű emberek kezdték 1861-ben, akik kezdetben primitív módszerekkel dolgoztak. A nagyüzemi termelés húsz évvel később indult, amikor az Észak-Magyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Részvénytársaság Központja lett a település, amely ekkor indult el a fejlődés útján. Önálló kórháza, iskolája épült, alagutak kötötték össze a bányákat a baglyasi osztályozóval. Így Salgótarjánt, Zagyvapálfalvát, Gusztávot és Etest, amely egyben az ország leghosszabb, 3,2 kilométeres alagútja volt.

Az 1920-as előzetes összevonással a bányatársulat mentesült az anyagi gondoktól. Újabb ugrásszerű fejlődésnek indult Baglyasalja: munkás- és tiszti lakások, kultúrház épült, de korszerűsítették a bányákat is – mondta el Cserháti József, majd felidézte azt is, hogy maga Dr. Förster Kálmán, a város első polgármestere is ezt az időszakot jelölte meg a városiasodás legnagyobb mozgatójaként. Végezetül megtudtuk: a földalatti bányamunka 1939-ben szűnt meg Baglyasalján.

Cserháti József beszédében hangsúlyozta: ne keressünk a bányászatban politikát. A szorgalmas, tisztességes bányászok sem hősök, sem áldozatok nem akartak lenni. Ők csak dolgoztak a lelkiismeretük szerint. Különösen vész esetén vagy veszélyes helyzetekben oly módon egymásra támaszkodva dolgoztak, ahogy ezt más szakmában el sem tudják képzelni. Sokan az életüket áldozták hivatásukért.

Elmondta azt is, hogy az újrakezdés vágya ma már csak remény, nem realitás, de az emlékezés mindazonáltal továbbra is fontos. “Gyökereinket nem felejtve, értékeinket megőrizve lehetünk büszkék múltunkra, melyből erőt nyerve érthetjük jelenünket, építhetjük jövőnket” – emelte ki, majd köszönet mondott a támogatóknak, az adományozóknak, az emlékhelyet társadalmi munkában megépítő hagyományőrző asztaltársaság tagjainak, illetve a kivitelezést nagyban segítő mátramindszenti bányászoknak is, akiknek a már meglévő emlékhelye alapján létesült a baglyasaljai is.

Részükről Varga Tibor az ünnepélyes avatáson elmondta: kevés olyan hely van az országban, ahol kis emlékbányát alakítanak ki, többek között ezért mondtak igent arra a felkérésre, hogy segítsenek az ennek kialakításában. A projektet magánszemélyek is segítették, közülük ketten “segédvájári kitüntetésben” részesültek, az eseményen az erről szóló okleveleket Varga Tibor bányásztól Három Béla és Kovács Márton vehette át.