A szennyezett talaj megtisztításában segíthet a Salgótarjánban talált baktérium

Különböző toxikus anyagok jelenlétét vizsgálták Salgótarján talajában az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatói, akik az elemzések során egy olyan baktériumot találtak, mely a jövőben segíthet megtisztítani a szennyezett talajokat. Minderről Tóth Erika, az ELTE mikrobiológiai tanszékének kutatója beszélt az ELTE Diagnosztika és Terápia Kiválósági Program 2. Szakmai Napján.

Tóth Erika az előadáson ismertette: a talajba egyrészt természetes módon is kerülhetnek mérgező anyagok, például a kőzetekből, ásványokból kioldódva. Jelenlétük azonban az emberi tevékenységek miatt jóval felerősödhet, többek között a bányászat, az ipari termelés, a hulladékégetés, illetve a szénégetés hatására is. Ezek az anyagok potenciális kockázatot jelentenek, hiszen az emberi szervezetben felhalmozódva vese- és májkárosodást, idegrendszeri és vérképzési problémákat okozhatnak.

A kutatás során a talajban négy ilyen anyag, az arzén, az ólom, a higany és a kadmium jelenlétét vizsgálták. Ezek határértékei Magyarországon is szigorú szabályozás alá esnek, hiszen egy bizonyos mennyiség felett komoly bajt okozhatnak. A kutatók választása azért esett Salgótarjánra, mivel egykori iparváros lévén a múltban jellemzőek voltak itt mindazon tevékenységek, melyek a toxikus anyagok felhalmozódását okozzák.

A megyeszékhely talaját 37 ponton vizsgálták meg, végül négy olyan területet találtak, ahol a talajban a toxikus anyagok koncentrációja jócskán meghaladta a határértéket – a vadaskerti közpark környéke, Jónásch-telep, Eperjes-telep és Idegér mintavételi pontjának talaja is erősen szennyezett volt.

A laboratóriumi vizsgálatokhoz szükség volt egy összehasonlítási alapra is, így kontrolltalajként Salgótarján mellől nyert, szennyezetlen barna erdőtalajt használtak. Tóth Erika kifejtette: a céljuk az volt, hogy megtalálják a két minta közötti különbségeket. Ez végül sikerült is: több olyan mikroorganizmust is azonosítottak a szennyezett talajban, mely a szennyezetlenben nem volt jelen.

Ezek közül jó néhány erőteljesen tudta tolerálni a toxikus anyagok jelenlétét, de volt egy, ami különösen kiemelkedett. Ez volt a Cupriavidus campinensis.

A Cupriavidus campinensis-t komoly vizsgálatoknak vetették alá, mely során kiderült, hogy számos olyan génje van, mely kifejezetten azért felelős, hogy a mérgező nehézfémeket “kifelé pumpálja” a sejtből. A baktérium képes a higanyt redukálni, szervesből szervetlenné alakítani, az arzén különböző elemeit pedig maga köré tudja gyűjteni. Amennyiben ólommal találkozik, sejtjei akár kétszeresen-háromszorosan megnyúlhatnak, és ezeken belül raktározza el a veszélyes anyagot.

Tóth Erika kiemelte, a legérdekesebb talán az volt, ahogy a Cupriavidus campinensis a kadmium-terhelésre reagált. A baktérium ezt az anyagot a sejten kívül, a tokanyagban halmozza fel, a koncentráció emelésével viszont a sejteken belül is meg lehetett figyelni a kadmiumot, különböző zárványok formájában. Bizonyos mértékű terhelés felett pedig látható lerakódások jöttek létre. A kutatók a kísérletek során a mérgező kadmium-szulfáttal dolgoztak, és igen különös dolgot figyeltek meg:

a baktérium a kadmium-szulfátot a természetben is megtalálható, nem mérgező kadmium-karbonáttá, más néven otavittá alakította.

Ez utóbbi megfigyelés nagy jelentőséggel bír, mivel a Cupriavidus campinensis segítségével számos terület szennyezett talaját tudnák megtisztítani – hangsúlyozta Tóth Erika. A kutatócsoport ezért következő lépésként ezen a téren fog kísérletezni: különböző toxikus talajmintákon, valós környezetben fogják megvizsgálni, mire is képes ez a baktérium.

A Diagnosztika és Terápia Kiválósági Program 2. Szakmai Napja

A témában tartott szakmai előadás az ezen az oldalon található videóban megtekinthető, 33 perctől kezdődően.


 

Kiemelt fotó: Az egyik pintértelepi salakkúp egy drónnal készített felvételen, felülnézetből (3100.hu Fotó: Komka Péter)