A salgótarjáni polgármesterjelölteket kérdeztük – 2. rész

Megszólítottuk a salgótarjáni polgármester-választás jelöltjeit: Egyedi Norbertet (Mi Hazánk Mozgalom), Fekete Zsoltot (Salgótarján, Szeretem! Egyesület, Demokratikus Koalíció, Jobbik, Lehet Más a Politika, Momentum Mozgalom, Magyar Szocialista Párt,  Párbeszéd Magyarországért, Tarjáni Városlakó Egyesület), Nagy Attila Tibort (Munkáspárt) és Szabó Csabát (Fidesz-KDNP). Bár mind a négy jelölt rendelkezésünkre állt, de a Munkáspárttól közel két nappal a határidő után sem érkeztek meg a válaszok (többszöri érdeklődésünk után sem), illetve a személyes interjú lehetőségével sem éltek. Amennyiben válaszolnak megkeresésünkre, cikkünket frissíteni fogjuk.

A jelöltek véleményét, meglátásaikat, terveiket és céljaikat egy háromrészes interjúsorozatban ismerhetik meg olvasóink. Összesen 15 kérdést fogalmaztunk meg feléjük, a jelöltek válaszait párhuzamosan jelentetjük meg, három részben. Az egy-egy kérdésre adott reagálás maximális hosszát meghatároztuk, azt túllépni három – szabadon választott – téma esetében adtunk lehetőséget. Sorozatunk első részében a bemutatkozás mellett az elvándorlás kérdése, a fiatalok helyzete és a tömegközlekedés területe került fókuszba. A második részben a fejlesztési lehetőségekről, a városi adópolitikáról és a turizmusról kérdeztük a polgármesterjelölteket.

A város működtetése nehézségek elé állítja a mindenkori önkormányzatot. A választási ígéretek, tervek minden oldalon tartalmaznak olyan elemeket is, melyek nem finanszírozhatóak Európai Uniós forrásokból. Az ön terveire miből lesz fedezet?

Egyedi Norbert: Salgótarján pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé, hogy egy polgármesterjelölt jó szándékkal ígérjen anélkül, hogy adósságba verné a várost. A jelenlegi közgyűlésben nem vagyok benne, a pénzügyi dolgokat pedig mindenki úgy magyarázza, hogy a saját érdekét szolgálja. Először is meg kell vizsgálni milyen területek azok, amelyeken takarékoskodni lehet, aztán lehet bármit mondani. A kormány a Modern Városok Programon belül igen jelentős pénzt ígért a városnak, ennek jó helyre elköltése nagyban hozzájárulhat a városban élők komfortérzetéhez. Remélhetőleg sikerül megszüntetni azt a trendet, miszerint látványberuházások létesülnek városunkban, és végre olyan beruházások kezdődnek, melyek az itt élők számára hathatós előrelépést jelentenek.

Fekete Zsolt: Nincs olyan ígéretünk, 2016-ban sem volt, ami ebben a tekintetben felelőtlen lenne. Minden ígéretünket a meglévő lehetőségeinkhez alakítottuk.

Szabó Csaba: Salgótarján jelenlegi helyzetében, állapotában nincs más út, mint kérni a kormányzat kiemelt támogatását. Ellenállásban persze nehezen megvalósítható az, hogy egyik nap tüntetek a kormánnyal szemben, majd másnap már egy adott minisztériumban tárgyalok arról, hogy mennyi pénz és milyen fejlesztésre érkezzen a városba. Salgótarján önkormányzata 1 milliárd forint feletti hitelállományt halmozott fel, miközben 2014-ben az előző városvezetéstől nem hogy „nullás”, hanem már néhány százmillió forintos plusszal bíró helyzetben vették át az irányítást. Már 2020-ban mintegy 240 millió forintot hiteltörlesztésre fog költeni az önkormányzat. Ebből a helyzetből nincs más kiút, mind a kormánnyal való együttműködés. Salgótarján az elmúlt öt évben a kormány döntése eredményeképpen 9,2 milliárd forintos uniós forrást alanyi jogon használhatott fel, a város kapott 1,5 milliárd forintos szabadon elkölthető fejlesztési keretet, 1 milliárd forint különtámogatás érkezett a Modern Városok Program előkészítésére és ott van maga a Modern Városok Program is. Hiszem, hogy a valódi együttműködés ettől még tágasabbra nyílhat a lehetőségek kapuja.

Az elmúlt években növekedtek az önkormányzat helyi adókból származó bevételei, de az ún. egy főre jutó adóerő-képesség még mindig a legalacsonyabb a megyei jogú városok között. Ha a megyén belüli helyzetet nézzük, Balassagyarmat például jelentősen jobb mutatókkal bír ezen a területen. Jövőképe szerint mikor és milyen intézkedések eredményeképpen érkezhet el a város életében az a pont, amikor a helyi költségvetési helyzet határozza majd legalább egy-egy nagyobb fejlesztés elindítását, nem pedig az éppen elérhető pályázatok köre?

Egyedi Norbert: Én úgy látom, ehhez még idő kell, de ha megfontoltan gazdálkodunk, akkor ezt jóval előrébb lehet hozni. Először is el kellene érnünk, hogy addig nyújtózkodjunk ameddig a takarónk ér. Fontos lenne a meglévő barnamezős területeink rekultiválása, hogy új cégek települhessenek városunkba. Az önkormányzat a helyi adóbevétel növelésével tud jelentős bevételekhez jutni, így addig amíg nem lesznek nagy befizetőink nehezen gondolkodhatunk önerőből finanszírozott nagy projektekben.

Fekete Zsolt: Célom, hogy a város önfenntartóvá váljon. Sokkal jobb lenne, ha saját erőből többet tudnánk fejleszteni, mint ahogy azt a legtöbb megyei jogú város teszi. Amint a költségcsökkentő fejlesztéseink beérnek, és amint a már megindult fejlődés következtében betelepülnek még cégek, Salgótarján költségvetési helyzete is jobb lesz.

Szabó Csaba: Az önfenntartó város ideája jól hangzó szlogen, de Salgótarján még nagyon távol áll ettől. Sőt, ezt még nagyobb bevétellel rendelkező városok sem tudják megvalósítani. Közelebbi célokat szükséges kitűzni. Hogy egy ilyen pillanat mikor érkezhet el, közgazdász legyen a talpán, aki megmondja, de ez nem a 2024-es önkormányzati ciklus alatt fog bekövetkezni. Amikor programot hirdettem azt sem véletlenül 2030-ig terjedően tettem meg: vannak olyan területek, ahol nem lehet egyetlen ciklus időtartamában gondolkodni. Vegyük csak az egykori öblösüveggyárat példaként. A területet meg kell vásárolni, majd rekultiválni, ezután kezdődhetnek ott fejlesztések. Csak azután beszélhetünk bármilyen turisztikai, oktatási vagy gazdaságfejlesztési projektről, amikor túl vagyunk az előkészítésen. Ez pedig idő, amiről tudjuk, hogy túl sok volt elvesztegetve belőle az elmúlt években. Egyetlen gazdaságfejlesztést részben érintő példát mondtam, miközben legalább 15-20 ilyen hasonló helyszín van a városban.

Helyi adók. Polgármesterré választása esetén módosítana-e a helyi adórendeleten? Legyen szó lakossági adónemekről, illetve a vállalkozások adókötelezettségéről.

Egyedi Norbert: A lakosságot sújtó ingatlanadót mindenképp eltörölném. Sok idős ember magára maradt a többgenerációs nagy házában, sokaknak még a fűtés kifizetése is gondot jelent, nemhogy még adót is fizessenek. A vállalkozók adókötelezettségéről pedig egyeztetni kell a helyi vállalkozókkal, ők hogyan látják a jelenlegi helyzetüket.

Fekete Zsolt: 2016-ban azt mondtuk, addig kérünk a vállalkozásoktól “többet a közösbe”, amíg az előbb megfogalmazott célt részben vagy teljesen el nem érjük. Szerintem ez pár éven belül megtörténik, onnantól pedig csökkenteni fogjuk a vállalkozások terheit.

Szabó Csaba: Nyilvánosságra hoztam azt a 15 intézkedésből álló csomagot, melynek pontjait elsőként lesz szükséges megvalósítani. Ennek egyik első pontja, hogy két lépcsőben csökkenteni fogjuk a salgótarjáni cégek jelen városvezetés által megemelt építményadóját, visszaállítva azt a korábbi mértékre. Az viszont, hogy egy ledolgozott életet követően, vagy öröklés útján valaki egy zagyvarónai, pintértelepi, zagyvapálfalvai családi házban élve, magánszemélyként ingatlanadót fizessen bizonyos négyzetméterhatár felett, számunkra nem összeegyeztethető azzal, hogy élhető városként tekintsünk Salgótarjánra. A magánszemélyek ingatlanadóját éppen ezért el fogjuk törölni. Olyan differenciált adópolitikát kell bevezetnünk, ami a gazdaságfejlesztést megalapozza és elsősorban az itt működő, salgótarjáni cégeket és kkv-kat hozza helyzetbe. Ez igaz a munkákra, megbízásokra is, nem budapesti székhelyszolgáltatókhoz bejelentett cégekkel kell dolgozni, hanem olyanokkal, akik itt fizetnek adót.

Tételezzük fel, hogy ön most egy vállalkozó és rendelkezésére áll bizonyos mennyiségű tőke. Milyen munkahelyteremtő beruházásba kezdene a városban?

Egyedi Norbert: Elsősorban turisztikai beruházások jönnének jól a városnak. Jó lenne, ha értékes ötletekkel – melyek itt is tartják az ide látogatókat – fellendítenék a munkaerőpiacot és ezzel együtt a várost.

Fekete Zsolt: Attól függ mekkora tőkéről beszélünk. Kisebb tőke esetén színvonalas éttermet nyitnék. Nagyobb esetén pedig szállodát, mert meggyőződésem, hogy Salgótarjánban ma már megélne egy négy csillagos hotel.

Szabó Csaba: Figyelembe véve az önkormányzat által biztosított gazdasági környezetet, akkor valószínű, hogy semmilyet. De viccet félretéve a helyi építményadót figyelembe véve valószínűleg nagy épületet, vagy üzemcsarnokot nem építenék. Azt is végig kell gondolni, hogy olyan vállalkozást indítsak, amelyikhez találok szakembert a városban. Sajnos ebben is vannak problémák, hiszen a város vezetése sem a cégekkel, sem a szakképző iskolákkal nem tart kapcsolatot, így a szakképzés irányvonalát sem tudja befolyásolni érdemben. Így az elkövetkező pár évben is prognosztizálható a szakemberhiány. De ha jól megvizsgáljuk a piaci réseket, akkor két terület nyerő lehet, amire Salgótarjánnak óriási szüksége lenne. Az egyik, egy legalább négy csillagos szálláshely, a másik pedig egy nagy, több teremmel rendelkező étterem. Lehet, hogy ezt a kettőt kombinálnám is. Szóval, hogy válaszoljak a kérdésre, nagy valószínűséggel a turizmus, vendéglátás területén indítanék vállalkozást.

Kitörési pontként, vagy egy potenciális stabil lábként tekint a város turizmusára?

Egyedi Norbert: Jelenleg kitörési pontként értékelem, de ehhez még rendkívül sok munka, elszántság és új, kreatív ötletek szükségesek.

Fekete Zsolt: Látom, merre halad a turizmus fejlődése a városunkban, ezért stabilnak látom. A geopark munkatársai kiváló munkát végeznek, és lépésről lépésre egyre bővül az attrakciók és a turisztikai szolgáltatások köre, kisebb példaként említhetem a gumikerekű kisvonat vásárlását. A Salgótarjánba látogatók száma az elmúlt 3 évben megháromszorozódott, így azt gondolom, jó úton járunk.

Szabó Csaba: Utóbbi. Salgótarjánnak egy erős lába lehet idővel a turizmus. Azt gondolom, hogy ha a turizmus az országos nemzetgazdasági átlagnak megfelelő mértékűre fejlődne helyben, már az is érezhető hatással lenne a városra, a munkahelyek számára, a vendégköltés megemelkedése által a szolgáltatási színvonalra és kis mértékben az önkormányzati bevételekre is. A geoparki koncepció rendben van, azt vinni kell tovább, azzal a “módosítással”, hogy fel kell vállalnunk azt, hogy egy 92 önkormányzatot felfűző terület egyik vezetője vagyunk, Fülekkel közösen. Emellett a súlyozásban látok problémát. A 2014-es kampányban egyes szocialisták vesszőparipája volt az eresztvényi és salgóbányai épületek fejlesztésének támadása. A két ingatlanra valamivel több mint 300 millió forintot költött akkor a város és a geoparkot működtető cég. Ennek tükrében érdekes most az, hogy egy pontszerű, bányászati tematikájú gyermekmúzeum felépítésére 900 millió forintot kíván elkölteni a városvezetés. A beruházás jelentős fenntartási költségeket ró majd a városra, miközben nem növeli érdemben sem az itt töltött időt, sem a vendégköltést, pláne nem a vendégéjszaka-számot. A bányamúzeum modern kor elvárásaihoz idomuló fejlesztése mellett személy szerint is elkötelezett vagyok, de nem ebben a formában. Olyan civil törekvések vannak a városban, melyek eredményeképpen unikális attrakciókkal bővülhetne a városi látnivalók köre és ehhez az önkormányzatnak kellene jelen pillanatban a legkevesebbet hozzáadni. Mi hozzá fogjuk adni, ha erre lehetőséget kapunk.