A salgótarjáni polgármesterjelölteket kérdeztük – 1. rész

Megszólítottuk a salgótarjáni polgármester-választás jelöltjeit: Egyedi Norbertet (Mi Hazánk Mozgalom), Fekete Zsoltot (Salgótarján, Szeretem! Egyesület, Demokratikus Koalíció, Jobbik, Lehet Más a Politika, Momentum Mozgalom, Magyar Szocialista Párt,  Párbeszéd Magyarországért, Tarjáni Városlakó Egyesület), Nagy Attila Tibort (Munkáspárt) és Szabó Csabát (Fidesz-KDNP). Bár mind a négy jelölt rendelkezésünkre állt, de a Munkáspárttól közel egy nappal a határidő után sem érkeztek meg a válaszok (többszöri érdeklődésünk után sem), illetve a személyes interjú lehetőségével sem éltek. Amennyiben válaszolnak megkeresésünkre, cikkünket frissíteni fogjuk.

A jelöltek véleményét, meglátásaikat, terveiket és céljaikat egy háromrészes interjúsorozatban ismerhetik meg olvasóink. Összesen 15 kérdést fogalmaztunk meg feléjük, a jelöltek válaszait párhuzamosan jelentetjük meg, három részben. Az egy-egy kérdésre adott reagálás maximális hosszát meghatároztuk, azt túllépni három – szabadon választott – téma esetében adtunk lehetőséget. Sorozatunk első részében a bemutatkozás mellett az elvándorlás kérdése, a fiatalok helyzete és a tömegközlekedés területe került fókuszba.

Kis István néhány hónappal ezelőtt Salgótarjánba költözött. Feltett szándéka, hogy éljen szavazati jogával az október 13-i önkormányzati választáson, de nem ismeri a salgótarjáni polgármesterjelölteket. Mutatkozzon be neki röviden.

Egyedi Norbert: Salgótarjánban születtem, itt élek jelenleg is párommal és két fiúgyermekemmel. Iskoláimat itt végeztem, majd Egerben és Pécsen tanultam, ahol HR szakon szereztem diplomát. Egyszerű munkáscsaládból származom, édesanyám 35 évig dolgozott a tűzhelygyárban, családom többi tagja vagy az öblösüveggyárban vagy a bányánál dolgozott. Így jól ismerem a város gyökereit. A sorkatonai szolgálat után, a kilencvenes évek végén szembesültem azzal, hogy az egykor virágzó városunkban a gyárak folyamatos leépülésének következtében az elhelyezkedés nem is olyan egyszerű, mint hittem. Vállalkozni kezdtem, majd egy bt. ügyvezetőjeként dolgoztam. 2006-ban gyermekem születése után külföldre mentem dolgozni a szakmámban. 2011-ben, második gyermekem születése előtt párommal úgy döntöttünk nem jó, ha a fiúk apa nélkül nőnek fel, így itthon maradtam. A család fontosabb, mint a pénz. Ezután megtapasztaltuk milyen napról napra élni, mivel csak a közmunkaprogramban tudtam elhelyezkedni. Ezután egy céghez kerültem, mint üzletkötő és mint segítője az ügyvezetőnek, majd egy országos egyesülethez, mely a munkaerőpiacon nyújt segítséget a hátrányos helyzetben lévőknek. 2009-ben beléptem a Jobbik salgótarjáni alapszervezetébe, a pártban 2018-ig politizáltam, de ez egyre nehezebb volt, a belső feszültségek, az egyéni érdekek teljesen szétzilálták a közösséget. Többen a Mi Hazánk Mozgalomban folytattuk a politizálást és most ezen párt színeiben indulunk az önkormányzati választáson.

Fekete Zsolt: Közel 25 éve élek Salgótarjánban, itt születtem. Azelőtt két munkahelyem volt, hét évig a szénbányáknál dolgoztam, majd húsz évet a megyei gyermekvédelmi központban. Első végzettségem üzemmérnök, majd Debrecenben szociálpolitikusi szakot végeztem, mert azt éreztem, hogy nélkülözhetetlen a társadalmi rendszerek működésének ismerete ahhoz, hogy segítsünk az embereknek. 2002 óta vagyok önkormányzati képviselő, minden ciklusban a szociális bizottság elnökeként vagy alelnökeként tevékenykedtem, 2016-ban polgármesterré választott meg a város lakossága. Sajnos láttam azt a folyamatot, hogy Salgótarján milyen lehetőségeket hagyott ki a leépülő ipar megfékezésére, a munkahelyteremtésre. Láttam, hogy a gyárak nagyobb ütemben zárnak be, mint ahogy az ipari parkunk adta lehetőségekre betelepülnek és fejlesztések történnek. Látom a folyamatokat, hogy a szakképzett munkaerő elvándorol, a hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű pedig itt marad. Ez a kép. Ezen én változtatni akarok, ezért dolgoztam eddig városvezetőként és ezért kívánok dolgozni a folytatásban is. Salgótarján az elmúlt években fejlődő pályára állt. Tudom, hogy rengeteg munka van még hátra, sok problémát kell megoldanunk, amit az itt élők jeleznek. Mi tovább dolgozunk, építjük Salgótarjánt, mert ez a szívügyünk, szolgálni minden salgótarjánit.

Szabó Csaba: Salgótarjánban születtem 1968-ban, de a gyermekéveim Somoskőújfaluhoz kötnek. Itt jártam ki az általános iskolát, majd a középiskolát Szolnokon, a főiskolát pedig Baján végeztem el. Végzettségem vízellátás és csatornázás üzemmérnök. A diploma megszerzését és a katonaságot követően Salgótarjánban kezdtem el dolgozni, 25 évig voltam a helyi vízműnél. Munkám során nagyrészt üzemeltetéssel foglalkoztam, de tervezőként is voltak komoly feladataim, illetve kivitelezési munkákat is irányítottam. Immár ötödik éve a Szent Lázár Megyei Kórháznál látok el hasonló feladatokat: jelenleg üzemeltetési osztályvezetőként dolgozom. A kórház működtetése mellett számtalan fejlesztési projektben vettem és veszek részt jelenleg is. Feleségemmel 1993-ban házasodtunk össze, két lányunk Gréti és Nati már nagykorúak. A hitünk gyakorlása fontos része a családunk életének. 2014-től a választók bizalmának köszönhetően a 7. számú körzet egyéni önkormányzati képviselője vagyok.

Családi körökben sokszor elhangzik: “amelyik fiatalnak van egy kis esze, elmegy innen”. Apaként hogyan látja: bolondok a városban maradó fiatalok?

Egyedi Norbert: Remélem nem! Édesanyám 2006-ban azt mondta: “Fiam, pakoljatok össze és menjetek innen, mert itt nem lesz jövőtök!” Én ezt nem szeretném a saját fiaimnak mondani. Nem szeretném, ha csak telefonon tartanánk a kapcsolatot, és jó esetben is csak karácsonykor látnánk az unokákat. Úgy gondolom, egy különleges helyen élünk, amely sokkal jobb sorsra érdemes. Ahhoz viszont nem száz, hanem ezer százalékot kell beletenni a mindenkori városvezetésnek, mi pont ezért indulunk a választáson is. Az új ötletek, egy új csapat, új színt hozhat a városi politikába, mert a régen ott lévők 30 év alatt megmutatták mire képesek. Mindenki eldöntheti, hogy ott tart-e a város, ahol látni szeretné.

Fekete Zsolt: Nagyfiam itt él családjával, nevelt fiam pedig az elmúlt években költözött vissza Budapestről Salgótarjánba. Hazudnék, ha azt mondanám, nem értem meg a ma már többnyire külföldre költöző fiatalok indokait, ugyanakkor azt látom, hogy Salgótarján egyre jobb hely. Pár év alatt már sikerült elérni szolgáltatási színvonal emelkedést, a kisgyermekes családok érdekében rengeteg fejlesztést valósítottunk meg, és ezt a jövőben is folytatni fogjuk, melyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy érdemes legyen Salgótarjánban maradni. A legnagyobb problémát a munkabérek jelentik, ami gyakorlatilag egész Észak- és Kelet-Magyarországot érinti, muszáj, hogy ebben mielőbb javulás legyen.

Szabó Csaba: Bolondnak semmiképpen sem bolondok. De jelen helyzetben vagy a szülőföldhöz ragaszkodás erős bennük, vagy nagyon merészek. Sajnos, ha őszinték vagyunk, a mostani helyzetben nem sok racionális érvet tudunk felsorakoztatni a maradás mellett. A szép természeti környezet kevés. Apaként elmondhatom, hogy a nagyobbik lányom párjával már Budapesten él és dolgozik. A kisebbik lányom most érettségizett és megkezdte a felsőfokú tanulmányait. Szeretném, hogy amíg iskolába jár Salgótarján elindulna végre felfelé a gödörből, hogy vonzó legyen neki is és más fiataloknak is. Ezért is akarok dolgozni az elkövetkező években, ha bizalmat kapok a választóktól, ez az én egyik személyes motivációm.

Több éve működik az önkormányzatnál olyan felsőoktatási ösztöndíjrendszer, mely a fiatalok továbbtanulásának támogatásával párhuzamosan azt is szolgálja, hogy helyi foglalkoztatónál álljanak munkába végzettségük megszerzését követően. Működik továbbá a Szakembereket Salgótarjánba! Program, mely a városba költöző, itt letelepedő szakembereket segíti. Ön szerint ezek az intézkedések beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket?

Egyedi Norbert: Minden ilyen és hasonló intézkedés fontos, de úgy gondolom csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mutatja ezt a napokban átadott robotizált kandallógyár is. Sajnos egyre nehezebb megtalálni a megfelelő szakembert egy adott cégnek. Őszintén megmondva, az országban mindenhol munkaerőhiánnyal küszködnek, ha egy jó szakember más városban szeretne munkát vállalni, nem Salgótarján lesz az a hely, ahol ezt megteszi. Ezt meg kell fordítani és egy élhető, vidám, rendezett, nyugodt, biztonságos várost kell kialakítani, melyben jó lakni. Nem beszélve a bérek felzárkóztatásáról az országos átlaghoz.

Fekete Zsolt: Az “Itt van az otthonunk, itt van a jövőnk!” ösztöndíj, mely egy háromoldalú szerződés az önkormányzat és a felsőoktatásban tanuló diák majdani munkáltatója között, határozottan egyre jobban működik. Korábban szabályozva volt az egy évben az ösztöndíjrendszerbe bekerülő diákok létszáma, mi 2017-től mindenkivel szerződést kötünk, aki céges szándéknyilatkozattal rendelkezik. Így ez a szám évente a korábbi dupláját jelenti, idén 14 főt. A “Szakembereket Salgótarjánba!” Program úgy érzem most fog igazán életre kelni, hiszen például az idén városunkba települt dél-koreai cég is több olyan szakembert foglalkoztat vagy fog foglalkoztatni, amely mivel hiányszakma városunkban, vélhetően máshonnan fognak érkezni, illetve érkeztek is már dolgozók.

Szabó Csaba: Ezek jó kezdeményezések, tovább kell vinni őket, megvizsgálva esetlegesen a bővítésük lehetőségét. Örömteli minden egyes alkalom, amikor az önkormányzat tenni tud valamit azért, hogy egy-egy fiatal helyben maradjon, nem véletlen hívta életre az elsőként említett „Itt van az otthonunk, itt van a jövőnk!” ösztöndíjprogramot még a megelőző városvezetés, 2013-ban. A programhoz ugyanakkor átlagosan 15 fiatal csatlakozik évente, ami pont ennyivel több mint a semmi, de a fiatalok elvándorlását ez nem fogja érezhető mértékben megtorpantani. A Szakembereket Salgótarjánba! program is hasznos, de ez sem fog nagyságrendi változásokat hozni mindaddig, amíg a város élhetősége nem javul. Összességében tehát ezeknek a programoknak futnia kell tovább, megvizsgálva a kiterjesztésük lehetőségét, de mindezek hatékonysága csak akkor tud érdemben növekedni, ha emellett az önkormányzat a gazdaságfejlesztés és a szolgáltatási színvonal területén is előre tud lépni.

Tervez-e további intézkedéseket annak érdekében, hogy a város vonzóvá váljon a gyermekes családok, a gyermekvállalás előtt álló fiatalok számára?

Egyedi Norbert: A politikámat a tarjáni lakókkal együtt akarom kialakítani. Ezt közösen kell megterveznünk, hiszen ez mindannyiunk közös ügye. Elengedhetetlen ahhoz, hogy végre ne legyen széthúzás, hanem egységes gondolkodás legyen az itt lakókkal. Az intézkedéseknek viszont egymásra kell épülniük. Legfőbb a biztonság, hogy nyugodtan elengedhesd a gyereked a játszótérre, vagy az iskola udvarára focizni. Az úthálózat és a tömegközlekedés fejlesztése is ehhez járulhat hozzá. Úgy gondolom, nem elég játszótereket létesíteni, megfelelő sportolási, szabadidős rendezvényeket kell biztosítani, könnyebbé kell tenni az életet a szülőknek. Salgótarján a mi városunk, az összes többi csak ez után következhet.

Fekete Zsolt: 19 játszóteret újítottunk fel vagy építettünk, illetve hamarosan elkészül a játszóház. Az óvodáink immár a 21. századnak megfelelő körülmények között várják a gyermekeket, és új minibölcsődei csoportokat alakítottunk ki. Bölcsődék kialakítását a jövőben is tervezzük, ez nagyon fontos a kisgyermekes családok számára. Illetve a jelenleginél is több kulturális program, kikapcsolódási lehetőség kell a városba, hiszen ez is nagyon fontos a fiataloknak, amikor az életüket tervezik egy adott környezetben.

Szabó Csaba: A családokat segítő kormányzati intézkedéseket megannyi magyarországi önkormányzat kiegészíti. Nem kell messzire mennünk: Balassagyarmaton is ingyenesen juthattak közművesített telkekhez olyan családok, helyben nevelik fel gyermekeiket. Amint azt Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár salgótarjáni látogatásán is hangsúlyoztam: ezt a rendszert mindenképpen be kell vezetni. Hétköznapokon ingyenessé kívánjuk tenni a házasságkötéseket, a salgótarjáni lakcímmel rendelkező családban születő csecsemők után 50 ezer forint kelengyepénzt biztosítunk majd a szülőknek. A városban több mint 800 három év alatti gyermeket nevelnek szüleik, a bölcsődei férőhelyek száma 80 körüli – mielőbb további bölcsődei férőhelyeket szükséges létesíteni, ez nem kérdés. Főleg annak tükrében, hogy ilyen beruházásokra kormánytámogatás is elérhető. Lehetőségeinkről személyesen fogok egyeztetni államtitkár asszonnyal, ha már ilyen ügyben őt a jelenlegi városvezetés egyszer sem kereste meg.

Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk: a város tömegközlekedésének, illetve az ezzel kapcsolatos hiányosságok kérdése egy választásról választásra visszatérő téma. Van-e esély Ön szerint arra, hogy a következő önkormányzati ciklusban, ha nem is teljes közmegelégedésre, de legalább a többség igényeinek megfelelően rendeződjön ez a terület?

Egyedi Norbert: Szerintem igen. Ha a kormány is úgy akarja, illetve ha meg tudjuk valósítani azt, amit én már régóta mondok: ahol nem indokolt a nagy buszok használata, ott 20-22 fős kisbuszokkal kell kiváltani őket. Ezt indokolná a város földrajzi elhelyezkedése is. Emellett jó lenne egy-két terület úttal való összekötése, amely sokkal rövidebbé tenné a közlekedésre szánt időt és távolságot.

Fekete Zsolt: Salgótarjánban jelenleg finoman szólva színvonal alatti a tömegközlekedés, miközben az önkormányzat évről évre egyre többet, 2014-hez képest körülbelül kétszer annyit, súlyos százmilliókat fizet ezért a szolgáltatásért a KMKK Zrt.-nek, aki monopol helyzetben van. Látható változás van folyamatban a tömegközlekedés területén, a helyközit már egy cégbe tömörítették, vélhetően a helyi járati tömegközlekedéssel is ez fog történni. 2017-ben maga a miniszterelnök mondta a Modern Városok Program salgótarjáni tárgyalását követő sajtótájékoztatón, hogy a tömegközlekedést állami szinten kell megoldani. Ettől függetlenül mi továbbra is arra törekszünk, hogy új alapokra helyezzük a salgótarjáni tömegközlekedést, elektromos, környezetkímélő buszokkal.

Szabó Csaba: Erre volt is és van is esély. Azt gondolom, hogy a jelenlegi városvezetés sok témakörben konzervált helyzeteket, erre ez egy tökéletes példa. Azonnali intézkedéseket szükséges tenni úgy a járatsűrűség, mint a buszpark tekintetében. Fontos a környezetvédelem és az előremutató lépések, de a kormánytámogatásból az egyetlen elektromos buszra költött pénzből 2-3 új, dízelüzemű járművet is vásárolhatott volna az önkormányzat. A hivatalban szolgálatba állt elektromos autók árából is kijött volna további egy busz. A helyzet azonban immáron adott. A tömegközlekedés helyzete olyan súlyos probléma jelenleg a városban, hogy nem tartom kizártnak a teljes átstrukturálás lehetőségét sem. Lehet, hogy néhány hónapig kellemetlenséget okoz majd a városlakóknak megszokni egy új rendszert, de számomra elképzelhetetlen az, hogy megfelelően tudjon működni a 40 ezres Salgótarjánra megálmodott vonal- és viszonylathálózat. Ehhez a területhez bátran hozzá kell nyúlni. Rosszabb nem lehet, mint most.

 

(Kiemelt fotó: Feledi Gergely)