A kelták nyomait is megtalálták Mátraszőlősnél

A kelták egyik földbe mélyített veremházának nyoma (Fotó: Baráth Anita Kármen, Zandler Krisztián)

 

A 21-es főút négysávosításához kapcsolódóan végeztek régészeti feltárásokat a szakemberek az elmúlt időszakban. Jellemzően Mátraszőlős határában, több helyszínen munkálkodtak. A feltárásokban az egri Dobó István Vármúzeum és a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum munkatársai vettek részt. Érdeklődésünkre Baráth Anita Kármen és Zandler Krisztián foglalta össze a feltárások eredményét.

 

A mátraszőlősi pihenőhely közelében mintegy 30 beásást figyeltek meg. Néhány gödör késő bronzkori edénytöredékeket és kevés állatcsontot tartalmazott. Több egymásba ásott gödör vegyesen szolgáltatott bronzkori, népvándorlás-kori és középkori edénytöredékeket. Úgy vélik, hogy a középkori agyagkinyerő gödrökkel bolygathatták meg a korábbi bronzkori és népvándorlás-kori beásásokat. A szakemberek feltártak egy földbe vájt, kavicsokkal kirakott platnijú kemencét és annak hamusgödrét is, középkori edénytöredékekkel.

Egy másik, közeli ponton középkori edénytöredékek, egy aranyozott bronz övveret és egy vaskés darabjai kerültek elő. Ehhez a gödörhöz közel – fémkereső műszerrel – még egy ezüstözött bronz övveretet is találtak. Újabb feltárási helyszíneken egy kevés középkori kerámia, valamint egy bronz köves gyűrű és egy vas sarkantyú került elő.

 

A feltárást aztán a mátraszőlősi kereszteződés közelében folytatták. Itt a kibontott jelenségek jelentős része a késő bronzkori Kyjatice kultúra időszámításunk előtt 1100 körüli időszakához volt köthető. Feltártak több szórthamvas sírt, találtak őrlő és dörzsköveket is. Jellemző, hogy edénymellékletek helyett már csak széttört edénydarabokat szórnak a hamvak közé.

 

Az egyik sír feltárása (Fotó: Baráth Anita Kármen, Zandler Krisztián)
Az egyik sír feltárása (Fotó: Baráth Anita Kármen, Zandler Krisztián)

 

A késő vaskorban – a Kr.e. 2. században – kelta népesség telepedett meg a falu keleti szélén. Jelenlétükről három, lekerekített sarkú, téglalap alakú félig földbe mélyített veremház tanúskodik. Mindhárom ház leégett, sátortetejük beomlott maga alá temetve és összetörve az építményekben hagyott nagyobb méretű, korongolt tárolóedényeket. A nagy mennyiségű kerámia mellett orsógombokat, megmunkáláshoz begyűjtött agancs és szarvtöredékeket találtak. Népvándorlás korinak egy rabolt sírt tartanak, ahol a csontváz jó része – így a koponya, lapockák, bordák, medence – hiányzott, a végtagcsontok bolygatott helyzetben feküdtek egy vaskés társaságában. Egy félköríves záródású alapárkos ház és az egyik sarkában a kőpakolásos tűzhely is feltételezhetően ehhez az időszakhoz köthető.

 

Középkori leletanyag csak szórványosan jelentkezett, melyek közül említést érdemel egy III. Béla korából származó „tálpénz” és egy bronzból készült könyvsarok-veret töredékei. A szakemberek összességében 4157 négyzetmétert tártak fel és 106 régészeti objektumot bontottak ki a különböző korszakokból – tudtuk meg a szakemberek összefoglalójából.

 

Kiemelt fotó: A kelták egyik földbe mélyített veremházának nyoma (Fotó: Baráth Anita Kármen, Zandler Krisztián)