“A hatalom azt akarta, hogy az ország okuljon abból, ami Salgótarjánban történt…”

Emlékséta a Múzeum tér és a December 8. tér között (MTI Fotó: Komka Péter)

 

Gyásznapi megemlékezést tartottak csütörtökön Salgótarjánban, az 1956. december 8-án eldördült sortűz hatvanadik évfordulóján. A sortűz helyszínén, a December 8. téren rendezett koszorúzási ünnepségen felsorolták a 46 halálos áldozat nevét, életkorát és foglalkozását.

 

Szegő László, a Köztársasági Elnöki Hivatal honvédelmi főosztályának vezetője – Áder János köztársasági elnök emlékező beszédét tolmácsolva – felidézte, hogy a mérhetetlen szenvedés az ’50-es években kezdődött, amikor bármikor megállhatott éjszaka egy fekete autó a ház előtt, bármikor elvihették a háztól az utolsó jószágot.

A forradalom nem hirtelen felbuzdulás volt, hanem a végső kétségbeesés és a méltóság visszakövetelésének őszinte robbanása. 1956 októberében a magyarok nem egyszerűen kimondták, hogy elég volt, hanem elemi erővel szakadt ki belőlük a tiltakozás a hazugság, éhezés, a mindenhová beszivárgó zsarnokság ellen – mondta.

Különösen fájdalmas, hogy ahol sem október 23-án, sem november 4. után nem történtek összecsapások, még egy pofon sem csattant, a kommunista hatalom éppen itt, Salgótarjánban nem ismert irgalmat. Éppen itt akarta megmutatni haragját.

 

Szegő László, a Köztársasági Elnöki Hivatal honvédelmi főosztályának vezetője mondott emlékező beszédet a December 8. téren rendezett megemlékezésen (MTI Fotó Komka Péter)

 

Válogatás nélkül, fegyvertelen emberekre, nőkre, gyerekekre zúdult a golyózápor, a vérengzésnek pedig egyetlen célja volt: a forradalomhoz hűséges magyarok megfélemlítése, a szabadságért szót emelők elhallgattatása – mondta Szegő László. Hozzátette: ezért dörögtek tíz hosszú percen át a fegyverek, ezért cseréltek újra és újra tárat a karhatalmisták, ezért zúdult tűz a menekülők hátára.

Ahogy egy szemtanú fogalmazott, a hatalom azt akarta, hogy az ország okuljon abból, ami Salgótarjánban történt, és hogy ez elegendő legyen ahhoz, hogy teljesen leszereljék az ’56-os gondolatokat. A félelem megtört minden nyilvános ellenállást. Az erő legyűrte az igazságot. December 8. után a tél bekövetkeztével hosszú, néma csend telepedett Magyarországra, amelyet csak a börtönajtók csattanása, az ítéleteket aláíró toll sercegése és a bitófa alá kísért hazafiak búcsúkiáltásai törtek meg.

1956. október 23. után a világ mégis örökre megváltozott, a forradalom alapjaiban rengette meg az addig rendíthetetlennek hitt szovjet birodalmat; 1956 erkölcsi ereje, a magyarok példája emberek millióinak adott reményt és mutatott példát – fogalmazott.

 

Salgótarjánban 1956. december 8-án mintegy négyezren tüntettek két munkástanácsi vezető kiszabadításáért az akkori Vásártéren, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre. A sortűznek levéltári források szerint 46 halálos áldozata volt, a Pofosz 131-re teszi az áldozatok számát.

 

Bérczesi Mihályné, a Pofosz Nógrád megyei elnöke szólt arról, hogy azon a napon Salgótarjánban senki nem gondolt arra, hogy emberek esnek áldozatul, és arra kérte a fiatalokat, hogy emlékezzenek 1956-ra, 1956 eszmeiségére. A salgótarjáni megemlékezésen Sneider Tamás (Jobbik), az Országgyűlés alelnöke is koszorút helyezett el az áldozatok emlékművénél.

 

MTI nyomán
Kiemelt fotó: Szegő László, a Köztársasági Elnöki Hivatal honvédelmi főosztályának vezetője mondott emlékező beszédet a December 8. téren rendezett megemlékezésen (MTI Fotó Komka Péter)