23 éve játszottunk határok nélkül

1994. augusztus 14-én mutatta be a Magyar Televízió a Játék Határok Nélkül azon epizódját, melyben a salgótarjáni csapat szerepelt. A mieink Rómában, a Claudius téren, az akkoriban igen népszerű televíziós vetélkedősorozat szezonbeli ötödik fordulójában szerepeltek. Városunk képviselőinek ellenfelei Mosta (Málta), Agios Nicolaus (Görögország), Cardiff (Nagy-Britannia), Coimbra (Portugália), Olivone (Svájc), Ajdovscina (Szlovénia), Brno (Csehország) és Grottaferrata (Olaszország) települések voltak.

Napjainkban a különböző valóságshow-k, sorozatok és showműsorok viszik a prímet a televíziós adások során, míg a 90-es évekből ha említenünk kellene ilyen programokat, akkor vélhetően a nagy többség a Dallasra, a Szomszédokra és a Játék Határok Nélkülre emlékezne.

Attention! Prêts?

– cseng a fülünkben Denis Pettiaux, a belga cirkuszi akrobata hangja, ahogyan a versenyek főbírájaként a sípszó előtti felkészülésre figyelmeztette a csapatokat hétről hétre.

Az 1994-es évadban a fenti kilenc ország képviseltette magát, összesen 10 fordulót rendeztek a döntő előtt, de a közönség egy karácsonyi különkiadást is láthatott ebben az évben. A magyarok igen sikeres évadot zártak, összesen négy fordulót is sikerült megnyernünk, Százhalombatta a második, Cegléd a harmadik, Pécs a negyedik, míg Salgótarján az ötödik játékon diadalmaskodott. Ez volt Salgótarján bemutatkozó kisfilmje:

Játék határok nélkül 1994. – Salgótarján városfilmje

M3 Anno, 2014-02-09 1994 Salgótarján városfilmje. Névjegy a városról. Főszereplők: Rendező,szerkesztő: Kuczka Judit

A döntőbe jutásról igen szerencsétlen módon maradt le városunk. A szabályok szerint a sorozat alatt az adott ország legtöbb pontot gyűjtött városa jutott be a döntőbe. Hiába érte el a salgótarjáni csapat a cseh Ceska Trebova városával egyetemben az évad második legmagasabb pontszámát, amíg a cseheknek ez döntőt, addig nekünk “csak” egy második helyet jelentett. A legkiemelkedőbb eredményt a szériában ugyanis éppen Pécs városa érte el, 92 ponttal, így ők döntőzhettek, ahol végül a hetedik helyet szerezték meg.

Az élményeiről néhány évvel ezelőtt beszélgetünk Kovács Dénes úszóedzővel, pedagógussal – most ezt elevenítjük fel.

Herczeg Vince volt emlékeim szerint, aki összefogta a csapatot az edzők oldaláról – én is ilyen minőségben vettem részt az eseményen

– kezdte mosollyal az arcán a visszaemlékezést.

Már itthon is készültünk: kimentünk a strandra vagy bementünk az uszodába, próbálkoztunk a feladatokkal, amiket láttunk a korábbi epizódokban. Két csapatunk volt emlékeim szerint. Az “A” csapat, vagyis a versenyzők – ők kényelmesen, talán repülővel mentek a helyszínre. Mi, a “B” csapat és a szurkolótábor buszokkal utaztunk, igen jó hangulatban.

Azért volt “B” csapatunk, mert azok a versenyzők próbálták ki verseny előtt a feladatokat akik ebben kaptak helyet. A főpróbán ugyanis megtudtuk, hogy mire számíthatunk, aztán utána mentünk, “kukáztunk” éjjel Rómában, összeállítottuk a feladatokat és kipróbáltuk, hogy hogyan lehet megoldani őket. Ilyen vagy olyan fogással kellene nekiugrani, merre kell fordulni, hova kell kapaszkodni. Mi éjjel kitaláltuk a módszert (több esés-kelés közepette) a “B” csapattal, reggelre pedig az élesben versenyzőink megkapták az instrukciókat, hogy hogyan is kellene megoldani az adott feladatot.

Ilyen szempontból nem készült előre senki, ebben biztos vagyok. Talán ez is volt a csapat sikerének titka. Ugyanakkor a jelmezekre mi sem tudtunk felkészülni. A főpróbán csak egy helyen lehetett ruhát próbálni – ez is nagyon sokat számított, teljesen más volt azokban a maskarákban mozogni, mint hétköznapi viseletben.

Nagyon jó döntés volt véleményem szerint az is, hogy teljesen vegyes csapattal mentünk ki. Voltak benne igen fiatal, “hevesebb vérmérsékletű” sportolók, akik bátrabban belementek egy-két érdekes szituációba, és voltak, akik több évtizedes sportmúlttal rendelkeztek, már megfontoltabban álltak hozzá a feladatokhoz. Mindkettő kellett ehhez a szép eredményhez, mely Salgótarjánnak főnyeremény volt akkoriban véleményem szerint. “Igazi” sportértéke nem sok volt persze, de igen jó marketinget jelentett a városnak.

Mikor hazaértünk, emlékszem beöltöztünk, a Vidám Vásáron bemutatták a csapatot. Megvan még a sárga, feliratos melegítő, nagyon szép emlékek ezek

– zárta szavait Kovács Dénes.

És akkor íme, maga az epizód, melyben Salgótarján csapata szerepelt:

Játék határok nélkül 1994. 5. rész – Salgótarján

Akikre büszkék lehetünk……