Cseresznyés István: el kellene már végre felejteni a 20. századi pártokat…

Cseresznyés István (Jobbik) szombati kampányzáró körútjának salgótarjáni állomásán a 3100.hu kérdésére elmondta: a válaszókerület bejárása során azt tapasztalta, hogy jól fogadták az emberek a Jobbik néppártosodását, olyan embereket is meg tudott szólítani, akik elmondásuk szerint korábban más pártokra szavaztak.

A kormányoldalból kiábrándultak, más részről baloldaliak is biztosítottak arról, hogy ránk fognak szavazni. Látják, hogy van programunk, szakmai alapokon vittük végig a kampányt, én magam is kevésbé fókuszáltam az országos politikára a fórumokon, inkább a megye problémáiról és a kitörési pontokról beszéltem. Persze az események végén a kérdés-válaszoknál azért előkerültek az országos kérdések is – mondta Cseresznyés István, akit a kampányról, ellenzéki esélyességről és a legfőbb problémákról is kérdeztünk.

Amíg Dömsödi Gábor, az LMP jelöltje néhány napja úgy fogalmazott a térség helyzetével és gazdaságával kapcsolatban, hogy nincs ok az örömre amiatt, mert “az olló nem nyílt tovább, de ugyanakkor nem is zárult”, addig ön többször is ettől sokkal negatívabban ítélte meg Kelet-Nógrád helyzetét a kampány során. Ennyire nem állunk jól?

Megyei közgyűlési tagként megkapom minden intézmény beszámolóját. Ezeket végigolvasva a számok nem hazudnak. A legborzasztóbb az egészségügyi helyzetünk, melyet nem lehet függetleníteni az ellátórendszer állapotától sem és a szegénységtől sem. Ezekkel a mutatókkal kapcsolatban én tükröt tartok és tájékoztatok. Órákat tudnék beszélni az adatokról, hogy például bizonyos daganatos betegségekkel kapcsolatban háromszorosan vagyunk érintettek az országos átlaghoz képest, a halálozási arányainkról és ennek hátteréről, a keringési betegségek és a csecsemőhalandóság adatairól…

Melyik a három leginkább problémás terület?

Ahogy itt említettem, egyik az egészségügy, itt nagyon nagy baj van. Az utakat sem kell magyarázni. Alig van jó utunk, még a 21-es út korábban átadott szakaszai is botrányosak. Sokat járok Németországba a munkám kapcsán, látom hogyan és milyen minőségben építkeznek fele pénzből. Kevés a közútkezelő útfelújításokra elkölthető forrása, a helyi önkormányzatoknak pedig szinte semmi pénzük nincs ilyen beruházásokra. Egyes egyedül Mátranovákon találkoztam pozitív tapasztalattal, ahol szerencsés módon a helyi iparűzési adóból jól tudnak gazdálkodni és útfelújításokra is tudnak költeni. A legfontosabb kérdés pedig a munkahelyek kérdésre. 22 éve ugyanott vagyok középvezető, a cégnél ahol dolgozok nekünk is óriási problémánk, hogy nem kapunk képzett munkaerőt. Munkaerőhiány mellett magas a munkanélküli rátánk, mert nincsen szakképzett munkaerő. Lassan egy dolgozni akaró, alapkompetenciákkal rendelkező kétkezi munkást sem találunk – már ők is külföldön vannak sajnos.

Tudatosan maradt ki a kampány során a “ki az esélyes ellenzéki jelölt” kérdés körüli “ütésváltásokból”, melyek Húsvét környékén csúcsosodtak ki a legnagyobb közösségi oldalon Dömsödi Gábor (LMP) és Kovács Zsolt (DK) között?

Nyilván nyomon követtem az egyedi vagy éppen az összegzett kutatásokat. A legtöbb helyen a Jobbikot és engem hoztak ki esélyes ellenzéki jelöltként – ezt Dömsödi Gábor is elismerte. Ő azonban egy feltételezésre alapozza azt, hogy ő a legesélyesebb jelölt, ez a feltétel pedig a választás kétpólusúvá válása. Ilyen helyzet azonban nincs, ez egy fikció. Én pontosan tudom hol tartok, nem szerettem volna ezt erőszakosan, napi szinten közölni az emberekkel, mindenki hozzáférhet ezekhez a közvélemény-kutatásokhoz.

Visszás volt ez az egész, túlreprezentálta saját esélyességét mindkét szóban forgó jelölt. Ebbe én nem akartam beszállni, aki akarja, az látja, hogy ki az esélyes – még csak a sorok között sem kell olvasni.

Gondolkodjanak olyan bölcsen, mint annak idején a választók Ózdon, Tapolcán, Veszprémben, vagy éppen itt Salgótarjánban. Hódmezővásárhelyt nem sorolom ide, mert ott nagyon egyértelmű, világos helyzet volt, már a legelejétől. Az előbbi településeken viszont e nélkül is meg lehetett oldani a váltást, mert tudták a szavazók, hogy ki az esélyes ellenzéki jelölt.

Salgótarjánt is említette. A megyeszékhely időközi választásán biztosan nagy számban szavaztak jobbikos szimpatizánsok Fekete Zsoltra. Jól értem, hogy ezt most fordított irányba reméli, hogy megtörténik majd?

Bízom benne. Annál a választásnál 25 százalékos pártpreferenciát mértünk Salgótarjánban, bár teszem hozzá a polgármester-jelöltünk személyét nem mértük célzottan. Végül ő 5 százalékot kapott. 20 százalék lehetett, aki átszavazott a baloldalra, mert azt látták, hogy az a jelölt az erősebb. Én ugyanezt a helyzetet látom most, fordított irányban, szerintem erősebbek vagyunk. Friss szemléletet szeretnénk hozni, teljesen más módon kellene működtetni a gazdaságpolitikát, egészségügyet, oktatást, hagy ne soroljam tovább. El kellene már végre felejteni a 20. századi pártokat…

Ez egyben az üzenete is a választópolgároknak?

Igen. Nézzék meg az adatokat, számokat, döntsenek “praktikusan”. Ha szeretnének kormányváltást, ha szeretnék hogy ne családi alapon működjön Kelet-Nógrád országgyűlési képviselet, ha a számok azt mutatják, hogy mi vagyunk a legerősebb ellenzéki párt, akkor támogassanak minket.