Bütykös hattyúk a salgótarjáni természetvédelmi központban

 

A közelmúltban két bütykös hattyú érkezett a Baglyaskő-vár Látogatóközpont madármenhelyére. A védett madarakat rendőrségi eljárás keretében foglalták le, engedély nélkül tartották őket. Mivel fiatal koruktól fogva ember közelében nevelkedtek, valamivel bizalmasabbak vad társaiknál, azonban szolid távolságtartásuk biztató jel a jövőbeli szabadon bocsátásra nézve.

 

A hattyúkat a rendőrségi eljárás lezárulását követően természetesen szabadon szeretnék engedni, addig is a baglyaskői madármenhely “vendégszeretetét” élvezik – a látogatók legnagyobb örömére. A madarak hamar birtokba vették a látogatóközpont parkjában található kis tavacskákat, ahol végre igazán “elemükben” lehetnek – még ha csak egy rövid reggeli fürdés erejéig is.

Bár nagyobb vizeink mentén sok helyütt megszokott látványt nyújtanak ezek a termetes hófehér madarak, Nógrád megyében a mai napig ritka jelenség a bütykös hattyú. Az Ipoly mentén néhány helyről ismerjük költését, ezen kívül még egy-két halastavon, horgászvízen fordul elő.

A Baglyaskő-vár Természetvédelmi Látogatóközpont a nyári időszakban keddtől vasárnapig, valamint ünnepnapokon 9 és 16 óra között, ingyenesen látogatható.

 

A bütykös hattyú

A hattyú monogám madár, vagyis párválasztása egy életre szól. A párba állás egy lassú folyamat: már az első télen megkezdik az udvarlást, amely a következő nyárig (második életévükig) is kitolódhat. Általában 3-4 éves korban kezdenek költésbe, fészkét főként nádasba, nádszegélybe építi. Territoriális madár, a gúnár a fészkelőhelyét hevesen védelmezi. A fiatal madarak tollazata barnásszürke színű, az ivarérettség eléréséig fokozatosan fehérednek ki. A salgótarjáni madarak már felnőtt, ún. “öreg” madarak – az elnevezés nem az életéveik számára, hanem kifejlett, ivarérett korukra utal.

 

 

A többi lúdféléhez hasonlóan a bütykös hattyú is növényekkel táplálkozik, a víz alatt akár 1 méteres mélységből is képes vízinövényeket felhozni, de szívesen legel a szárazföldön is. A télen összegyülekező csapatokat az emberek sok helyütt etetik, ami jelentősen befolyásolhatja a hattyúk vonulási szokásait, jóval több madár telel ki egy-egy ilyen helyen, mint amennyi természetes táplálékellátottság mellett képes lenne túlélni a hideg időszakot. Ilyenkor az északabbról érkező telelő madarakkal jelentősen “felszaporodik” a hazai állomány. Kemény teleken, amikor az álló- és folyóvizek is teljesen befagynak, a hattyúk délebbre kényszerülnek, ilyenkor Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában nagy számban gyülekeznek össze az arra alkalmas jégmentes vízfelületeken.

A bütykös hattyú őshonossága máig vitatott kérdés. Tény, hogy a középkor óta a nemesi udvarokban előszeretettel tartották dísz-, illetve parkmadárként Európa-szerte. A fogságból kiszabadult félvad példányok sikerrel telepednek meg a számukra alkalmas természetes élőhelyeken. A bütykös hattyú a 19. században eltűnt Magyarországról, és csak az 1970-es években költött ismét, egészen addig csak átvonulóként és téli vendégként volt jelen. Az azóta eltelt közel 50 évben a hazai állomány jelentősen növekedett, ma 300-450 fészkelő párra becsülhető. A faj szerepel az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok listáján, ennek megfelelően hazánkban is védelmet élvez. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 25 000 forint.

 

Fotók és forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság