Az ’56-os sortűz áldozataira emlékezik ma Salgótarján

Résztvevők koszorúznak az 1956. december 8-ai salgótarjáni sortűz 58. évfordulóján tartott megemlékezésen (MTI Fotó: Komka Péter)

“Mától kezdve nem tárgyalunk veletek, mától kezdve lövünk!” 1956-ban ezekben a napokban ezt mondta a forradalmárokkal való kapcsolattartásra kijelölt kommunista pártvezető, Marosán György Steigerwald Ottónak, a Nógrád megyei munkástanács elnökhelyettesének és a nógrádi küldöttségnek a Parlamentben. Így is lett… Salgótarjánban 1956. december 8-án 3-4 ezer fős tömeg követelte a letartóztatott kisterenyei bányászok szabadon bocsátását. A békésen tüntető polgárokra a megyei tanács épülete előtt felsorakozott szovjet katonák és a velük együttműködő karhatalmisták nyitottak tüzet.

A mai, Városi Gyásznapon 15 órától a Római Katolikus Főplébánián ökumenikus istentisztelet kezdődik, majd 15 óra 40 perckor emlékséta indul a főplébániától a december 8. térre. Itt 16 órakor a koszorúzási megemlékezés előtt beszédet mond majd Bérczesi Mihályné, a POFOSZ Nógrád megyei elnöke és Huszár Máté, Salgótarján alpolgármestere. A műsorban közreműködnek a Zenthe Ferenc Színház művészei, valamint a Salgótarjáni Bányász-Kohász Fúvószenekar. Szintén a sortűz évfordulójára való tekintettel, a tavaly december 8-ai mozipremiereket, majd vetítéssorozatokat követően ma lesz a Matúz Gábor által rendezett Nincs kegyelem című dokumentum-játékfilm televíziós premierje. A film három szereplőcsoport – a gyilkosok, az áldozatok és segítők – bemutatásával, felvillantásával próbálja meg érzékeltetni, milyen lehetett testközelből a hatvanegy évvel ezelőtti december 8. Salgótarjánban. A film televíziós premierje ma este 22:35-től lesz a Duna World-ön.

Házi Sándor vezérőrnagy parancsára karhatalmisták letartóztatták Kisterenyén Gaál Lajost, a Bányatröszt Munkástanácsának tagját és Viczián Tibort sztrájkra buzdító röplapok terjesztésének vádjával, majd a BM salgótarjáni főosztályára szállították őket. A hírre reggel kisterenyei bányászok indultak Salgótarjánba, ahol a BM főosztály és a Megyei Tanács épülete előtt a helyi gyárak és üzemek dolgozóival együtt 11 órára már mintegy 3-4 ezer ember gyűlt össze, akik követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását. A BM főosztály előtti részt három szovjet harckocsi, a Megyei Tanács épületét és előterét, illetve a Rákóczi úti iskola és a Megyei Tanács közötti útszakaszt karhatalmisták szállták meg.

Miközben a fegyveres erők vezetői – eredménytelenül – igyekeztek leszerelni a tömeget, a Megyei Tanács előtt lövések dördültek el. A további lövöldözés megakadályozására Ferecz István AKÖV garázsmester gyakorló hanggránátot dobott a Megyei Tanács előtt lévő karhatalmisták mögé, azonban ez kiváltotta az általános sortüzet.

(Forrás: nmlevel2-1956.blogspot.hu)

A vérengzés itt nem állt meg; 1956. december 12-én vagy 13-án a megyei rendőrkapitányságról karhatalmisták az előző napokban letartóztatott Hadady Rudolfot és Hargitai Lajost – az acélárugyári fegyveres őrség két parancsnokát – a Budapesti Központi Bírósághoz szállították. Útközben Hugyag községben mindkettejüket megkínozták, majd az Ipoly-parton meggyilkolták.

Az áldozatok és sebesültek számáról a mai napig nincsenek pontos, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy mindenki által elfogadott adatok. A levéltári kutatások szerint arra sem lehet egyértelmű választ adni, hogy ki vagy kik adták ki a tűzparancsot. A sortűz halottainak számáról szintén eltérnek a források. Az egyik kormány kiküldött először 10–12, majd rögvest utána 56 halottról tett említést a jelentésében. A szintén jelenlevő Jakab Sándor megyei pártvezető cikkeiben és megyei monográfiájában 80 fölé helyezi ezt a számot. Az állásából átszervezés címén 1957. január közepén feltűnő gyorsasággal eltávolított városházi anyakönyvvezető-nő 131 halottra emlékezett. A rendszerváltás után író történészek 46 halottat tudtak azonosítani.

A sortüzet követő napokon a szakértők összesen 318 kilőtt hüvelyt találtak a megyei tanács épülete előtt. Az akkori sajtó ellenforradalmárok provokációjaként adott hírt a salgótarjáni sortűzről, melyben a hivatalos adatok szerint 46-an vagy 47-en, a szemtanúk beszámoló szerint viszont ettől sokkal többen vesztették életüket. December 8-át 1991-ben nyilvánította városi gyásznappá Salgótarján önkormányzata.

 

A történelmi részletek és a bejegyzésben szereplő helyszínrajz a Nógrád Megyei Levéltár “1956 – Forradalom és megtorlás Nógrádban” blogjáról, illetve a Nógrád Megyei Levéltár által 2002-ben kiadott, Cs. Sebestyén Kálmán által szerkesztett “Salgótarján, 1956” című dokumentumválogatásból származnak.
Kiemelt fotó:  Résztvevők koszorúznak az 1956. december 8-ai salgótarjáni sortűz 58. évfordulóján tartott megemlékezésen (MTI Fotó: Komka Péter)