A salgótarjáni munkavállalók kevesebb mint ötöde dolgozik más településen

Országosan összesen 1 340 831 fő dolgozott a lakóhelyétől eltérő településen a legfrissebb népszámlálási adatok szerint. Településeink közül Budapest, Érd és Dunakeszi bocsátotta ki a legtöbb elingázót, a legnépszerűbb célpont pedig Budapest volt, ahová 2 087 településről jártunk dolgozni. A Lechner Tudásközpont friss elemzéséből szemezgetünk.

 

A hazai foglalkoztatottak 34 százaléka volt ingázó 2011-ben.

Ebbe a körbe tartoznak a más belföldi településre vagy külföldre ingázók és azok is, akik változó településeken végezték munkájukat. A legtöbben (78 681 fő) Budapestről indultak reggelente másik településre, fővárosunkat Érd és Dunakeszi követte 17 321, illetve 12 226 elingázóval. Az ország ingázóinak közel 17 százalékát fogadó főváros után a 174 járásközpontunk közül Székesfehérvárra jártak a legtöbben dolgozni, összesen 30 829 fő. Fejér megye székhelyét Győr követi 30 281 odaingázóval, majd Miskolc következik, amely 25 704 más településről érkezőnek biztosított munkahelyet.

A Lechner Tudásközpont az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszerben elérhető, a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2011-es népszámlálási eredményeire alapozva az ország összes, 1 340 831 ingázójának adatait vette górcső alá. Ezen belül pedig annak a 837 186 főnek a munkába járási jellemzőit is vizsgálták, akik akkori lakóhelyükről valamely jelenlegi járásközpontba ingáztak. Utóbbi halmaz lakóhely-munkahely kapcsolatai összesen 29 427 db útviszonyt eredményeztek és az átlagos távolság 91 km hosszú és 74 perc időtartamú volt két település között.

Térképük 25 százalékos intervallumokba sorolva ábrázolja, hogy az egyes településeken élő foglalkoztatottak hány százaléka ingázott másik településre. A legnagyobb arányban a Nyugat-Dunántúli régió településeiről ingáztak, így azok nagy része a 75,1 és 100 százalék közötti kategóriába sorolható. Szélsőséges példaként említhető Lendvadedes, ahonnan mind a 7 foglalkoztatott más településre járt dolgozni. Az 50,1 és 75 százalék közötti kategóriába tartozik a legtöbb település, összesen 1 603 db. A 25,1 és 50 százalék közötti értékek leginkább Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településein tapasztalhatók. A 0 és 25 százalék közötti csoportba csupán 155 település tartozik és ez esetben is az előzőleg említett két megye dominál. Három olyan településünk volt, ahonnan egy fő sem ingázott: Csenyéte, Gagyapáti és Litka. Érdekesség, hogy mindhárom község az Encsi járásban található.

 

Naponta ingázó az a foglalkoztatott, aki nem ugyanazon a településen dolgozik, mint ahol ténylegesen lakik. Napi ingázás szempontjából Budapest egyetlen településnek minősül, a kerületek közötti napi munkába járás nem minősül ingázásnak. A naponta ingázók közé számítanak a napinál ritkábban (pl. két-három naponta), de rendszeresen ingázók is, valamint az ún. változó településen dolgozók: azok a foglalkoztatottak, akik tevékenységüket rendszeresen más-más településen végzik (pl. ügynök, piaci árus).

 

Nógrád megye és Salgótarján

Nógrád megyében mindösszesen 3 olyan település található, ahonnan a dolgozók kevesebb mint negyede ingázik. Az talán nem meglepő, hogy Salgótarján (13104 fő foglalkoztatottból 2306 fő – 17,6%) és Balassagyarmat (6772 fő foglalkoztatottból 1582 fő – 23,4%) ide tartozik, de Bokor település megtartóképessége figyelemre méltó. Meg kell itt említeni, hogy a cserháti faluban mindösszesen 39 dolgozó él, közülük 9 fő (23,1%) ingázik.

A dolgozók kevesebb mint fele ingázik az Ipoly-völgyéből (Ipolytarnócról, Litkéről, Nógrádszakálból, Ludányhalásziból és Szécsényből), ebbe a kategóriába tartozik még Endrefalva, Nógrádmegyer, Bátonyterenye, Mátranovák, Pásztó, Hollókő, Bercel, Romhány. A megye minden további településéről a dolgozók több mint fele lakóhelyén kívül dolgozik – jellemzően a közeli vagy tömegközlekedéssel leginkább elérhető járási központokban.

 

Salgótarjánból a legtöbben Budapestre (442 fő), Bátonyterenyére (287 fő), Hatvanba (179 fő), Pásztóra (76 fő) és Balassagyarmatra (62 fő) járnak dolgozni. Jellemzően 1-2 fő ingázik olyan távoli településekre mint Zalaegerszeg (364 km), Sopron (348 km), Dombóvár (305 km) vagy Makó (304 km). A Karancs-völgyében Litke, a 22-es úton Endrefalva az a település, ahonnan a legtöbb dolgozó még Salgótarjánba, és nem Szécsény vagy Balassagyarmat városaiba ingázik. A Medvesalján a megyehatár a vízválasztó: a nógrádi Cered, Zabar és Szilaspogony ingázói néhány kivételtől eltekintve mind Salgótarjánban dolgoznak, míg a már borsodi, Zabarral szomszédos Domaházáról már Ózd felé áramlanak a munkavállalók. Jól mutatja a tömegközlekedési összeköttetések meghatározó szerepét a környező kistelepülésekkel, hogy a hármas megyehatár hevesi oldaláról, így Istenmezejéről és Pétervásáráról is vannak Salgótarjánba bejáró dolgozók.

Megyén kívüli nagyobb településeket tekintve Budapestről 37 fő, Egerből 16 fő, Gyöngyösről 13 fő, Miskolcról és Hatvanból 6-6 fő ingázik Salgótarjánba munkavállalóként.

 

A Lechner Tudásközpont interaktív térképe ide kattintva érhető el.

 

A Központi Statisztikai Hivatal korábban már készített egy összegzést az ingázással kapcsolatban. Ebből kiderült: a megyeszékhelyek közül Salgótarjánba ingáznak a legkevesebben: ötezer-hatszázan. A dokumentum említette Balassagyarmatot is az ingázás legnagyobb hazai célpontjai, a legalább kettőezer ingázót foglalkoztató települések között. Erről itt írtunk.

 

Lechner Tudásközpont nyomán